Hogyan írjunk formailag helyesen novellát vagy regényt

Hogyan írjunk formailag helyesen novellát vagy regényt

Az írással kapcsolatban van néhány fontos dolog, amiről beszélnünk kell. Aki tisztában van ennek a részleteivel azt most nyugodtan lapozhat, ám aki még csak most ismerkedik a témával annak erősen ajánlott, hogy olvassa végig.
Persze vannak olyanok is, akik már mindent is tudnak, akik szintén lapozni fognak, pedig nem kéne, ám ők majd akkor fognak csodálkozni, ha az írásaikat sorban visszaküldik a kiadók, vagy csak csendben a kukába hajítják.

Amikor elkezdesz írni egy új bekezdést, akkor azt az előre beállított paraméterek alapján a word úgy formázza, hogy az, a legjobb megjelenést adja.
– Érted már?
– Persze, hogy értem. De mi az az előre beállított paraméter?
– Figyelj, megmutatom.

Az általános beállítás adja meg a szöveg elhelyezkedését. Az igazítás lehet jobbra vagy balra zárt, illetve sorkizárt, ami azt jelenti, hogy a szöveg vége, az utolsó karakterek, mind a jobb oldali margóhoz igazodik.
A behúzás is a margótól értendő jobbról és balról. A speciális beállításnál, csak az első sorok lesznek behúzva, ami leginkább csak könyvek esetében használatos, ha például blogba írsz, akkor ez sem kell.

A térköz talán a legfontosabb. Ezzel a beállítással azt éred el, hogy minden egyes bekezdés esetében, amikor az ENTER billentyűvel új sorba ugrasz, akkor ne legyen túl nagy a sorköz. A legideálisabb, ha pontosan be van állítva, aminek az értéke 15 pt, ahogy ez a dokumentum is. Ez persze változhat, mert egyes betűtípusok többet kivannak, mint mások, ezért ezt úgy kell beállítani, hogy a végleges összkép jó legyen.

Az így létrehozott alapértelmezésű beállítást elmentheted a sablonok közé, és így a jövőben minden új dokumentum esetében ezek a beállítások lesznek alkalmazva.
Írás közben minden esetben a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldásokat kell használni. Ilyenkor nem használsz billentyűkombinációkat, meg mindenféle trükköket, hanem csak írsz, hogy minél gyorsabban tudj haladni.
A sima szöveges bekezdésekkel nincs is semmi gond, de a párbeszéd… Az már trükkösebb.
– Miért lenne trükkösebb?
– Normál esetben nem is az, de vannak olyan megoldások, amivel azzá tehető.
– Mondj egy példát!
– Jól van. Egy párbeszéd úgy kezdődik, hogy egy gondolatjel van előtte. Vagy kötőjel, vagy valamilyen vonás, ami arra utal, hogy ebben a sorban valakik beszélgetnek, és a beszélők mondatai ilyen módon vannak elválasztva egymástól.

Nos, ez az írásjel nem mindenkinél jelent azonos karaktert. Sőt, ezek a karakterek sem mindenkinél egyformák. A párbeszéd elején a kötőjel, egy olyan karakter, amit egyszerű belevinni a szövegírásba, hiszen csak egy billentyű a sok közül, amit a jobb oldali shift mellet láthatsz. Ha ezt használod a párbeszédhez, akkor a dolgod tényleg egyszerű, csak megnyomod, aztán egy szóközt, és már írhatod is tovább.

Egyesek nézőpontja, – és itt sok esetben a szabályokra hivatkoznak, – hogy a párbeszéd előtt gondolatjel kell, és abból is csak az egyik. Miért? Egy ilyen jel leírása, bonyolult. Na jó nem annyira, de az írást megszakítja, amihez egy billentyűkombináció kell: CRTL + ¬–. Egyszerűnek tűnik, de nem az. A CRTL lenyomása mellett, nem a kötőjeltől lesz hosszabb és vékonyabb ez a jel, hanem a „–„ „mínusz” jeltől. Aztán amikor ez már bent van a párbeszéd előtt, akkor írhatsz tovább.

Gondolatjel, főnév: Az az írásjel, amellyel egy elkülönülő gondolatsor kezdetét, a mondatban valami meglepő fordulatot, közbeékelt mondat elejét és végét, a mondat megszakítását, párbeszédben egy-egy személy beszédének kezdetét jelöljük; alakja: –.

Szóval mindig a legegyszerűbb és legcélravezetőbb megoldást kell alkalmazni, mert így lesz az írás szívmelengető öröm forrása.
De sajnos nem mindenki gondolja így. Vannak olyan eltévelyedett szerzők, – persze ők még csak kezdők, – akik nem riadnak vissza semmitől. Olyan megoldásokkal hozzák ki a sodrukból a mit sem sejtő szerkesztőket, amitől annak a haja is égnek áll.
– Erre is tudsz példát mondai?
– Hát persze.
– Figyelek.

Az egyik ilyen hajmeresztő megoldása, amikor párbeszéd felsorolással van helyettesítve. Ez látszólag olyan, mintha tényleg párbeszéd lenne, csakhogy nem az. Az ilyen merénylet kijavítása, sokkal több munkát kíván, mint az gondolnád, és ez az, amire egy szerkesztő szemrebbenés nélkül nemet mond. Főleg, ha sok ilyen van a kérdéses műben.
A másik ilyen otromba hiba, amikor a párbeszéd szövege idézőlejek közé van téve, mintha csak valami gondolatfoszlányról lenne szó, ami a szöveg kontextusába bele volna szőve. Nem az. A szerkesztőnk erre is nemet mond.
„Érted ezt?”
„Értem, igyekszem elkerülni az ilyen balfogásokat.”
„Az jó, mert egy szerkesztőnek nem feladata, hogy újraírja a művedet.”

Kezdő írók számára javaslom, hogy üss fel egy könyvet, – bármelyiket, – és az abban látott formátumban írd meg a novelládat, könyvedet. Ez persze még nem elég, a legjobb az, hogy ha az interneten rákeresel, mert ebben a témában elképesztően sok írás jelent meg az elmúlt években, amiből hamar megismered a jó írásmódot, és amit ezek után sikeresen alkalmazhatsz.