Egy jelenség, ami miatt egy író nem lesz író
Egy író nem lesz író? Viszonylag sokan vannak azok, akik megpróbálkoznak az írással. Ez lehet blogírás, vers, novella, vagy akár könyv, teljesen mindegy, a lényeg az, hogy az intellektus, az egyéniség, a szabad gondolkodás teret kapjon, hogy kiteljesedhessen. Sokak számára ez elképzelhetetlen, és ezért hozzá sem kezdenek.
Ha valakiben él a késztetés, hogy írja le, azt a történetet, ami a gondolataiban megszületett, akkor tegye meg. Lehetséges, hogy a kész mű sokak számára élvezhető, érdekes, izgalmas élmény lesz, ám ez csak akkor derül ki, ha elolvassa. Sajnos sok esetben nem jutunk el eddig a pontig.
Ha valakiben él a késztetés, hogy írja le, azt a történetet, ami a gondolataiban megszületett, ez még önmagában nem elég a sikerhez. Van aki megírja, és nem engedi meg másoknak hogy elolvassák, inkább elrejti a fiók mélyére. Van olyan is, aki megmutatja másoknak, engedi hogy olvassák, ám itt meg is áll a dolog, mert utána ez is bekerül a fiók mélyére.
Van olyan, akik diadalittasan írja le a történet végén a VÉGE szót, és örül boldog, hogy végre megírta a könyvet, mit már hónapok, vagy évek óta tervez, halogat, de apránként megszületik. Ez a diadal? Nem, ez még nem az. Ez még csak egy halom betű sorba rendezve, de még nem könyv. Akkor válik könyvvé, ha végleges formában elkészül, és az olvasók számára olvashatóvá válik, majd e folyamat végén, az olvasóban valami megmozdul. Tetszik, elgondolkodtató, izgalmas, lebilincselő, vagy bármi más érzelmi reakciót vált ki.
Ha az olvasó elolvassa a könyvet, akkor az már jó, ám ha a történet végére érve az olvasó pozitív érzéseket táplál a történet iránt, akkor az már nagyon jó. Ha a könyvet másoknak is ajánlja, esetleg újra elolvassa, az már valóban siker. A baj az, hogy a fiók mélyén szunnyadó könyv-kezdemények erről semmit nem tudnak. Miért?
Mert az írója egymaga eldöntötte, hogy „ez másnak úgysem tetszene”, „nem elég jó, hogy megjelenjen könyvként”, és még sok más, ehhez hasonló kifogással kényszeríti a művét arra, hogy a fiók mélyén várja a sorsát.
Ez az, ami miatt sokan nem lesznek soha írók. Egy személyben döntenek, sok száz vagy akár több ezer ember helyett: Ez a „könyv” nem érdemli meg a nyilvánosságot. Ezzel a döntéssel, kárhozatra ítélted a könyvedet, és egyben saját magad is, hisz ezzel a döntéssel beskatulyáztad magad, a sikertelen írók közé.
Ha még mindig ott van a fiókod mélyén az írásod, akkor javaslom vedd elő, porold le, és gondold végig a sorsát, a sorsodat. Nem lehetsz annyira isteni, hogy egymagad dönthess mások helyett, nem vagy annyi arrogáns, hogy eldöntsd hogy ki milyen véleménnyel lehet rólad és a művedről. Add meg magadnak az esélyt, hogy bizonyíts. Még az is lehet hogy nem lesz sikered a könyvvel, ám az is mehet hogy mégis. Hogyan fogod megtudni? Vegyél egy nagy levegőt és tedd meg, amit meg kell tenned, mert ha most nem vagy erre képes, akkor soha többet nem leszel az. Mi melletted állunk, jó lenne látni hogy egyel több író van köztünk, akik nem fél a kihívásoktól, és megmutatja magát a nyilvánosság előtt.
